A porlakkok története
A festékek és lakkok története:
Az emberiség első festési „próbálkozásairól” még ma is sötétben tapogatózunk. Annyi biztos, hogy a lakótér megszépítésére irányuló törekvés egyidős az emberi fajjal. Erről tanúskodnak a dél-franciaországi Lascaux-ban, és az észak-spanyolországi Altamira-ban található barlangfestmények, amelyek az emberiség első műalkotásaihoz tartoznak.
Mennyezeti festmény az Altamira-i barlangban Forrás: www.deutsches-museum.de
Az akkor alkalmazott festékek állati zsiradékból és színes földből, kötőanyagként zsírból és pigmensként sárga földből álltak, amely előirányozta a mai módszereket. Az állati eredetű termékeknek nem jutott nagyobb szerep, annak ellenére, hogy maga a lakk szó a pajzstetű, Indiában feldolgozott, gyantatartalmú anyagcseretermékével áll kapcsolatban. A szanszkrit eredetű szó jelentése "100.000" amely a gyanta kinyeréséhez szükséges állatok nagy számára utal.1
Sokkal korábbiak a kb. 15.000 éves kőkorszaki festményektől a első kínai lakkfestmények (Kr. Előtt 500) – amelyek kelet-Ázsiában lettek felvirágoztatva, és Japánban tökéletesedettek ki. A Japánok a szükséges lakkot a fa kérgéből nyerték, amelyet 20 – 30 rétegben vittek fel a felületre. Igen magas művészeti értékű munkák készültek ebben a korban. A portugáloknak köszönhetően, akik először 1515-ben jártak Kínában jutottak el Európába ezek a munkák. Az óvilág megkezdte a lakkok kutatását és gyártását, és már 1610-ben létrejött az Amsterdami "Compagnie van Lackwercken", amelyet további lakkgyártók követtek Európaszerte.2 A 16. században jutott el a vásárlókhoz az akkor már 2000 éves Kínai hagyomány. A nagy érdeklődés, és a lakkfa azon tulajdonsága, hogy nem viseli el a szállítás viszontagságait, jótékonyan hatottak a hazai kutatásra és gyártásra, amelyek a könnyebben megszerezhető nyersanyagra korlátozódtak. A 20. század kezdetéig, a lakkgyártás legfontosabb alapanyagai a növények maradtak, amikor a gyorsabb megmunkálás és a megnövekedett minőségi követelmények újszerű festőanyagokat követeltek meg. A porlakkbevonatok kialakulásának története: A porlakkok kialakulásának története a késői 40-es és korai 50-es években kezdődik, egy olyan korban, amikor a por alapú organikus polimereket tűz segítségével rögzítették a fémfelületre. Egy német tudós, Dr. Erwin Gemmer fejlesztette ki akkoriban az ún. „Wirbelsinterverfahren” névre hallgató eljárást a duroplasztikus porlakkok alkalmazására, és jelentette be 1953 májusában a megfelelő felhasználási szabadalmat. 1958 és 1965 között szinte minden porlakkbevonat, elsősorban funkcionális felhasználási területen 150 µm és 500 µm közötti rétegvastagsággal lett alkalmazva, az új eljárásnak köszönhetően. Elektromos izolálás, korrózió- és mechanikus igénybevétellel szembeni ellenállás volt akkoriban célként kitűzve. A porlakkok alapanyagait akkoriban még a nylon 11, CAB, polietilén, plasztifikált PVC, poliészter és klórozott poliéter alkották. Ezzel egyidőben jelentkeztek a duroplasztikus epoxidek, pl. mosogatógéphez (PVC), hőszigeteléshez (Epoxi), hajóalkatrészekhez (Nylon) és fémbútorokhoz (PVB, CAB).3 Ekkor fejlesztette ki a Bosch nevű cég, megfelelő elektromos szigetelőanyag után kutatva, az epoxidgyanta alapú port.4 A korai 1980-as évektől állandó fejlődést mutat a porlakkok gyártása, amely szüntelen alapanyag-fejlesztéseknek, a porlakkgyártás Know-How-jának, illetve a felhasználástechnológiai fejlődésnek (mint pl. MDF és Coil Coating), nem utolsó sorban az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően ez a tendencia az elkövetkező évtizedekben is hasonló fejlődést fog mutatni.
|
