A porlakkok története
A festékek és lakkok története:

Az emberiség első festési „próbálkozásairól” még ma is sötétben tapogatózunk. Annyi biztos, hogy a lakótér megszépítésére irányuló törekvés egyidős az emberi fajjal. Erről tanúskodnak a dél-franciaországi Lascaux-ban, és az észak-spanyolországi Altamira-ban található barlangfestmények, amelyek az emberiség első műalkotásaihoz tartoznak.

 

Mennyezeti festmény az Altamira-i barlangban

Forrás: www.deutsches-museum.de

 


Az akkor alkalmazott festékek állati zsiradékból és színes földből, kötőanyagként zsírból és pigmensként sárga földből álltak, amely előirányozta a mai módszereket. Az állati eredetű termékeknek nem jutott nagyobb szerep, annak ellenére, hogy maga a lakk szó a pajzstetű, Indiában feldolgozott, gyantatartalmú anyagcseretermékével áll kapcsolatban. A szanszkrit eredetű szó jelentése "100.000" amely a gyanta kinyeréséhez szükséges állatok nagy számára utal.1


Sokkal korábbiak a kb. 15.000 éves kőkorszaki festményektől a első kínai lakkfestmények (Kr. Előtt 500) – amelyek kelet-Ázsiában lettek felvirágoztatva, és Japánban tökéletesedettek ki. A Japánok a szükséges lakkot a fa kérgéből nyerték, amelyet 20 – 30 rétegben vittek fel a felületre. Igen magas művészeti értékű munkák készültek ebben a korban. A portugáloknak köszönhetően, akik először 1515-ben jártak Kínában jutottak el Európába ezek a munkák. Az óvilág megkezdte a lakkok kutatását és gyártását, és már 1610-ben létrejött az Amsterdami "Compagnie van Lackwercken", amelyet további lakkgyártók követtek Európaszerte.2


A 16. században jutott el a vásárlókhoz az akkor már 2000 éves Kínai hagyomány. A nagy érdeklődés, és a lakkfa azon tulajdonsága, hogy nem viseli el a szállítás viszontagságait, jótékonyan hatottak a hazai kutatásra és gyártásra, amelyek a könnyebben megszerezhető nyersanyagra korlátozódtak. A 20. század kezdetéig, a lakkgyártás legfontosabb alapanyagai a növények maradtak, amikor a gyorsabb megmunkálás és a megnövekedett minőségi követelmények újszerű festőanyagokat követeltek meg.

A porlakkbevonatok kialakulásának története:

A porlakkok kialakulásának története a késői 40-es és korai 50-es években kezdődik, egy olyan korban, amikor a por alapú organikus polimereket tűz segítségével rögzítették a fémfelületre. Egy német tudós, Dr. Erwin Gemmer fejlesztette ki akkoriban az ún. „Wirbelsinterverfahren” névre hallgató eljárást a duroplasztikus porlakkok alkalmazására, és jelentette be 1953 májusában a megfelelő felhasználási szabadalmat. 1958 és 1965 között szinte minden porlakkbevonat, elsősorban funkcionális felhasználási területen 150 µm és 500 µm közötti rétegvastagsággal lett alkalmazva, az új eljárásnak köszönhetően. Elektromos izolálás, korrózió- és mechanikus igénybevétellel szembeni ellenállás volt akkoriban célként kitűzve. A porlakkok alapanyagait akkoriban még a nylon 11, CAB, polietilén, plasztifikált PVC, poliészter és klórozott poliéter alkották. Ezzel egyidőben jelentkeztek a duroplasztikus epoxidek, pl. mosogatógéphez (PVC), hőszigeteléshez (Epoxi), hajóalkatrészekhez (Nylon) és fémbútorokhoz (PVB, CAB).3 Ekkor fejlesztette ki a Bosch nevű cég, megfelelő elektromos szigetelőanyag után kutatva, az epoxidgyanta alapú port.4
A sok felhasználáshoz igen magas rétegvastagság és kisvártatva, az USÁ-ban kifejlesztett és 1962 és 1964 között az Egyesült Államokat és Európát meghódító technológia nem tette lehetővé, hogy a régebbi módszer nagyobb teret hódítson. A Sames nevű cég elektrosztatikus szórópisztolyaival, amely az elektrosztatikus porszóráshoz a „szamezálás” nevet javasolta, sikeresen vette ezt az akadályt is.5 1966 és 1973 lett a még ma is jelentős felhasználási területű, négy alaptípus, mint pl.: epoxi, epoxi-poliészter hibrid, poliuretán és poliészter. A porszóró berendezések száma csak Németországban 1966-tól 1970-ig 4-ről 51-re gyarapodott.6 A 20 század 70-es éveiben kezdődött a porlakkok világméretű hódítóútja, annak ellenére, hogy a porlakk piac fejlődése 1980-ig nagyon csekély volt. Addig a berendezések túl drágák voltak, az alkalmazott rétegvastagság gazdaságossági szempontból túl vastag, a nagyon magas beégetési hőmérsékletek jelentős mértékben korlátozták a színárnyalat-, hatás-sokrétűséget és a megmunkálandó alapanyagokat.7

A korai 1980-as évektől állandó fejlődést mutat a porlakkok gyártása, amely szüntelen alapanyag-fejlesztéseknek, a porlakkgyártás Know-How-jának, illetve a felhasználástechnológiai fejlődésnek (mint pl. MDF és Coil Coating), nem utolsó sorban az egyre szigorodó környezetvédelmi előírásoknak köszönhetően ez a tendencia az elkövetkező évtizedekben is hasonló fejlődést fog mutatni.

  1. Osztrák Vegyipari Szakszervezet, "A lakk és jövője", 2. kiadás, 1991 márciusa; módosítva
  2. C. Herrmann, "A porszórás alapjai", 1999 áprilisa, internetes oktatóanyag, TIGER Coatings
  3. The Powder Coating Institute, "Powder Coating. The Complete Finisher's Handbook", Second Edition, 1999
  4. J. Pietschmann, "Ipari porlakkbevontok", JOT-Szakkönyv, 2002. októbere, 1. oldal
  5. J. Pietschmann, "Ipari porlakkbevonatok", JOT-Szakkönyv, 2002. októbere, 1. oldal, módosítva
  6. J. Pietschmann, "Ipari porlakkbevonatok", JOT-Szakkönyv, 2002. októbere, 2. oldal
  7. A. Goldschmidt/H. J. Streitberger, BASF Kézikönyv Lakkozástechnika, BASF Coatings AG, Münster, Vincentz Verlag, 596 oldal, 2002; részben módosított


Tiger Worldwide Network


Tekintse meg a TIGER világhálózatát.

Képviseleteink egy pillantásra.